A munka státusza a mai társadalmakban egy hosszú történelmi folyamat eredménye. Nemcsak a hasznosság és az összetartozás érzésének erősítéséhez nélkülözhetetlen eszköz, hanem az anyagi források biztosításához is. A munka más szempontból is központi szerepet játszik, nevezetesen szocializációs mechanizmusként, a társadalmi csere és az egyéni identitás forrásaként. A munka tehát a társadalmi szerveződés egyik alappillérének tekinthető, de nagymértékben az egyén egzisztenciális szerveződésének is fontos pillére. Ez a társadalmi integráció számos dimenziójának alapvető jellemzője, mint például az egészség, a lakhatás és a személyközi hálózatok. Ezért olyan munkaintegrációs programok (WIP) fontosak, amelyek célja a kiszolgáltatott csoportok helyzetének javítása.
Foglaljuk össze a munka fontosságát mind egyéni, mind társadalmi szinten:
Az egyének számára a munka fontos tényező a személyes és társadalmi identitás, a családi és társadalmi kapcsolatok, a pénzkereseti lehetőségek, és ezáltal az alapvető és nem alapvető javakhoz, szolgáltatásokhoz és tevékenységekhez való hozzáférés, a napi rutin, az aktivitási szint, a fizikai és mentális jólét, az önbizalom és az önbecsülés, valamint az önértékelés érzése szempontjából, amely abból fakad, hogy az egyén úgy érzi, hozzájárul a társadalomhoz vagy a közjóhoz.
A társadalmak számára a munka fontos eleme a közösségi kohézió és biztonság előmozdításának, a polgári részvétel növelésének, a különböző jóléti szolgáltatásokra fordított közkiadások csökkentésének (feltéve természetesen, hogy a munka megfelelően fizetett foglalkozásban történik), a társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdításának és a társadalmi élet makroszintű szervezésének.
Makrostrukturális feltételek: a jelenlegi európai válság, amely a munkanélküliség és a munkahelyek bizonytalanságának növekedésében tükröződik; a munkaetikában az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változás: Mivel a munkahelyek egyre bizonytalanabbá válnak, és egyre inkább ki vannak téve a hirtelen változásoknak vagy megszüntetéseknek, az emberek egyre kevésbé érzik biztonságban, elkötelezettek és lojálisak a munkahelyük és embertársaik iránt.
Mikroszerkezeti feltételek: A munka önmagában nem azonos a befogadással. A bizonytalan, nem vonzó, veszélyes, rosszul fizetett és státusz nélküli munkahelyek a társadalom peremére szorítják az embereket.
E körülmények ellenére a munka még mindig társadalmunk központi eleme és a kiszolgáltatott csoportok társadalmi integrációjának döntő tényezője.
Munkára van szükségünk
Úgy gondolom, hogy a munka módot ad arra, hogy betöltsünk egy célt – vagy legalábbis annak érzését. Hosszú távon nem elég, ha csak átvészelünk minden napot. Nekünk, embereknek szükségünk van egy mélyebb életcélra, és a munka gyakran betölti ezt a célt.
Sokan küzdenek azért, hogy megtalálják az életük „értelmét”. A „Mi az élet értelme?” ősrégi kérdés éppen ezért létezik.
Még ha a jelenlegi munkád nem is felel meg az értelmednek (vagy talán még nem is tudod), akkor is próbáld meg nap mint nap a legjobbat kihozni magadból. Ez segíteni fog abban, hogy olyan kiteljesedést érjen el, amelyet csak a kemény munka adhat. A tevékenység aktivitást szül. Ha tehát keményen dolgozol a jelenlegi feladatodon, akkor megnöveled az esélyét annak, hogy a következő vagy a megfelelő célt találd meg a munkádnak.
A célnak nem feltétlenül kell a főállásodban lennie. Lehetsz szenvedélyes a családod, a tanórán kívüli tevékenységeid (hobbijaid) vagy a közösséged szolgálata iránt is. Ne gondolja, hogy a jelenlegi munkájának kell lennie az egyetlen életcéljának. Ez a legjobb esetben is tévedés lenne.
Társas lények vagyunk
Az embereknek emberekre van szükségük. Akkor boldogulunk, ha egyensúlyban van a másoknak és másoktól kapott és adott támogatás. Néha kimerülünk, amikor mindig adunk, de soha nem kapunk. Összességében a beteljesülés érzését érezzük, amikor segítünk másoknak.
Ez teszi számomra olyan érdekessé a „közösségi” médiát. Korlátlan lehetőségünk van arra, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal, de maga a „kapcsolat” nem olyan hatásos, mintha személyesen beszélnénk valakivel. Azonban jobb, mintha nem lenne kapcsolat.
Hogy megtöltse a „szociális poharát”, szakítson időt arra, hogy rendszeresen kapcsolatba lépjen azokkal az emberekkel, akik fontosak az Ön számára. Ennek nem kell minden héten megtörténnie, de talán negyedévente egyszer találkozhatsz egy baráti társasággal, hogy beszélgessetek az életről.
Vagy talán nem az íróasztalodnál, a számítógép előtt ebédelsz minden nap, hanem elmész ebédelni egy kollégáddal. Ez a kis szociális interakció katalizátor lehet, amely idővel növeli a munkahelyi elégedettséget. Ha egyedül dolgozik, keressen egy hasonlóan gondolkodó személyt, akivel hetente egyszer együtt ebédelhet. Megéri!
Az életszínvonal fenntartása
Ez talán a legkézenfekvőbb pont a listán! Természetesen dolgoznunk kell, hogy pénzt keressünk a számlák kifizetésére, élelem vásárlására stb. Ez egy nyilvánvaló, de teljesen jogos ok.
A múltban az emberek nem ugyanabban a hagyományos értelemben dolgoztak, mint manapság. Ehelyett lehet, hogy birtokoltak egy darab földet, és saját maguk termesztették az élelmiszert, miközben állatokat tartottak. Nem mindenki jutott hozzá ugyanahhoz a készlethez, vagy rendelkezett ugyanazokkal a képességekkel, ezért áruikat vagy idejüket cserélték el, hogy megszerezzék, amire szükségük volt.
Ez ma is így működik, de ma már inkább a pénzre támaszkodunk az áruk és szolgáltatások cseréjében. Az emberek még mindig cserekereskedelmet folytatnak, sőt, vannak olyan cserekereskedelmi vállalatok is, amelyek a fizikai pénz helyett az áruk és szolgáltatások cseréjének koncepcióján alapulnak.
Ha elgondolkodik azon, hogy jelenleg hogyan szokott időt pénzért cserélni, akkor azt is figyelembe kell vennie, hogy mikor van elég ideje. Szerintem van értelme dolgozni (ezért a poszt), de nem túl sokat. Sokan nem tudják, mikor elég az elég, és továbbra is arra törekszenek, hogy egyre több pénzt keressenek, gyakran az értékes idejük rovására.
Az időt a barátokkal és a családdal való együttlétre is fordíthatnák, ahogyan azt a szocializáció kategóriában leírtuk. Kihívom Önöket, hogy gondolják végig, hol van a küszöbük, és próbálják megtalálni az egyensúlyt a keresés és a megélhetés között. Végül is nem minden a munkáról szól!
A produktív érzés jót tesz a léleknek
Nincs is annál nagyobb öröm, mint kipipálni a teendőket a teendőid listájáról, vagy elégedetten befejezni egy zsúfolt munkanapot, mert sok mindent elvégeztél. A produktivitás érzése energiát ad és jót tesz a léleknek.
Ez a munka egyik áldása és átka. Áldottak vagyunk, amikor a dolgok jól mennek, és azzal az érzéssel zárjuk a napot, hogy elértünk valamit. Másrészt átok, hogy nem ugyanolyan produktivitással megyünk haza, ha a napunk technikai problémák, munkahelyi dráma vagy valami más miatt (ami gyakran előfordul) kisiklik.
Ha a munkanap elején van egy kis lista a nem kötelező feladatokról, amelyeket el kell végezni, az jó módja annak, hogy a munkanap végére elérjük a termelékenység érzését. Minden nap végén állítson össze néhány olyan feladatot, amelyet akkor is sikeresnek tartana, ha másnap már nem lenne más dolga.
Ezután gondoskodjon arról, hogy ezeket a feladatokat oldja meg először, és másnap ezekre fordítsa a legnagyobb figyelmet. Öblítés, ciklus és ismétlés.
Kreatív lények vagyunk
Gondoljunk csak az elmúlt 100 évben végbement innovációra. Aki ma tölti be a századik életévét, annak már megvan a lovaskocsi, az első automobil, a repülőgép, a televízió, a számítógép, az okostelefon, a Skype – a lista hosszan folytatható. Gondoljon bele egy pillanatra. Egy 100 éves ember lovaskocsival és önvezető autóval is közlekedhetett – hát nem hihetetlen?
Alkotó lények vagyunk, és ezért teremtésre vagyunk hivatottak. Gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon képesek leszünk-e tartani az innováció mai ütemét (a hatásról szóló vita egy teljesen más posztot érintene), mert ez az ütem egyre gyorsabbnak és gyorsabbnak tűnik.
Ettől függetlenül a mai technológia olyan platformot teremtett, amelyen szinte azonnal megkaphatjuk az információkat. Ez csak ösztönzi a kreativitást és az innovációt. Azonnal építhetünk egymás ötleteire, és egyre jobbá és jobbá tehetjük a termékeket, és ezáltal az életet is.
Mi van, ha úgy érzed, hogy nem teremtesz semmit? Vagy ha úgy érzi, hogy a kreativitása stagnál, miközben az üzleti igényei nőttek vagy megváltoztak? Amikor a vállalkozásod adminisztratív aspektusai (alkalmazottak kezelése, számlázás stb.) alá temetkezel, ahelyett, hogy azoknak a feladatoknak szentelnéd magad, amelyek eredetileg is vonzottak a munkádhoz?